Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe

(mekkora) Baj van?

2017.02.04

 

Mikor beszélünk túlzott mértékű sötéttől való félelemről? Hol a határ normális és problémás lelki jelenségek között? E heti írásomban ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához kínálok néhány szempontot.

Mindenekelőtt fontos ismét leszögezni, hogy a sötéttől való félelem a tipikus fejlődés része, ami csak bizonyos esetekben adhat okot jelentősebb aggodalomra. Ranschburg Jenő a következő tényezőket emeli ki pszichológiai jelenségek normalitása kapcsán. 1. Az adott társadalom normáinak (vagyis az elfogadható viselkedésről alkotott írott és íratlan szabályoknak) való megfelelés. 2. A jelenség előfordulásának gyakorisága. 3. A személy szubjektív közérzete.

Ennek mentén "abnormálisnak" tekinthetjük a sötéttől való félelmet, hogyha olyan jellegzetességekkel bír 1, amelyek, már ütköznek a társadalmi elvárásokkal (pl. 12-14 éves gyermek egyáltalán nem hajlandó este egyedül aludni a sötétben), 2, amelyek, csak a gyerekek kis százalékára jellemzőek (mivel az ovis gyerekek jelentős része alacsony/közepes mértékű sötéttől való félelemmel bír, a gyakorisági kritérium alapján a félelem teljes hiánya és a nagyon gyakori fellépése egyaránt a normál tartományon kívül esik), 3, amelyek a gyermek rossz közérzetét, szenvedését okozzák. Mindazonáltal, ezek a szempontok sem adnak egyértelmű kapaszkodót. A gyermekkel szembeni elvárások családonként változók. Nincs arra vonatkozó egységes álláspont, hogy pontosan hány éves kortól, hetente hány éjszakát kell tudnia egy gyermeknek nyugodtan átaludnia egyedül a sötétben. Sok családban ez a kérdés eleve fel sem merül, például mert a gyermek a testvérével egy szobában alszik. A 2. és 3. kritérium legnagyobb gyengesége pedig az átfogó felmérések és bevált mérőeszközök hiánya.

A kérdésben segítségül hívhatjuk a gyermekkori sötéttől való félelmet vizsgáló tudományos kutatásokat, egész pontosan azt, hogy ezekben milyen részvételi feltételek kerültek meghatározásra. Az egyik, több ízben alkalmazott stratégia a fóbia diagnózisához szükséges tünetek beazonosítása. Sötéttől való félelemre vonatkoztatva a következő kérdéseket érdemes megfontolni:

oe60wk0.jpg

  • Vált-e ki az esti lefekvés/éjszakai sötétség és annak közelgő időpontja a gyermekben észrevehető, túlzott mértékű félelmet, szorongást?
  • Megjelenik-e ez a félelem szinte minden nap?
  • Jellemző-e a gyermekre, hogy az önálló, sötétben történő elalvást igyekszik elkerülni (pl. felkapcsolt villanynál / testvér, szülő ágyában alszik el), illetve hogyha mégis kénytelen egyedül elaludni a sötétben, szorongani kezd?
  • Kihat-e a gyermeknek ez a félelme mindennapi teljesítményére, társas életére és kapcsolataira? (pl. mert fáradt, figyelmetlen, nyűgös a szülőkkel vagy társaival)
  • Igaz-e, hogy a gyermek éjszakai félelme legalább fél éve, tartósan fennáll?

Sötétség fóbiáról, a kifejezés pszichológiai- diagnosztikai értelmében, csak akkor beszélhetünk, hogyha a fenti kérdések mindegyikére „igen” a válasz. Kushnir és Sadeh (2011), sötéttől jelentős mértékben félő gyermekek vizsgálatakor ennél valamivel kevésbé „szigorú” feltételeket határoztak meg:

  • Az éjszakai félelem legalább 2 hónapja fennáll
  • A félelemnek jelentős negatív hatása van a gyermek és a családja életére
  • A gyermek, sötéttől való félelme miatt, legalább heti kétszer igényli a szülő segítségét és megnyugtatását az éjszaka során.

Mindkét feltétel rendszer esetén jelentős szerepet kapnak a szubjektív tényezők, vagyis, hogy a sötéttől való félelem milyen mértékű (mennyire fél, szorong a gyermek esténként), és, hogy ez milyen hatással van a gyermek életére és a család működésére. Ezek megítélésére tényleg nem létezik egyetlen egységes és tárgyilagos mérce. Bízom benne, hogy a fenti szempontok némi segítséget nyújtanak a félelem súlyosságának megítéléséhez. Hogyha úgy véljük, hogy gyermekünk fóbia mértékű félelmekkel küzd, mindenképp érdemes lehet szakember véleményét és segítségét kérni. Egyébiránt pedig, természetesen a tipikus mértékű éjszakai félelem esetén is fontos, hogy a gyermeket ne hagyjuk egyedül a félelmével. Hallgassuk meg, beszélgessünk vele a félelméről és arról, hogy milyen módszerekkel lehet a negatív érzéseket hatékonyan leküzdeni. 

 

Felhasznált irodalom:

Kushnir és Sadeh (2011): Sleep of preschool children with night-time fears. Sleep Medicine, 12(9). 870-874.

Ranschburg Jenő (1998): Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban. Budapest: Saxum kiadó.

Képek: http://freepik.com, Designed by Freepik, Borítókép: <a href="http://www.freepik.com">Designed by D3Images / Freepik</a> Illusztráció: <a href="http://www.freepik.com">Designed by D3Images / Freepik</a>